Nem szeretem ha hülyének néznek, ahogy azt sem, amikor egyik napról a másikra egyesek 180 fokos fordulatot vesznek. Kommunistákból hirtelen demokraták, korrupt geciből geciző megtámadott nagyvállalkozó. Na persze.

Simicska Lajos ugyanis 10 és 100 milliárdokat vett ki zsebünkből, attól, hogy most igyekeznek kirakni a pályáról, nem felejtjük el, hogy 2014-ig ő találta ki, ő működtette és ő szedte ki a milliárdokat abból a modellből, ahol most csak szereplők változtak meg, de a folyamat ugyanaz. A Közgép „sikerei” mellett ugyanis Simicska Lajos ugye ezt üzemeltette:

Kinevezte az embereit az állami vállalatok élére, akik közbeszerzéseket írtak ki az állami hirdetésekre, amit a hozzá közel álló médiaügynökségek nyertek meg, akik a Simicska médiabirodalomban költötték el az adófizetők milliárdjait, amit Lajos kivett osztalék formájába. Mindez részletesen olvasható a Kreatív elemzésében.

A Tökéletes Kör.
Egy külön konferenciát lehetne megrendezni arról, hogy ezt minek lehet nevezni, hiszen itt embereknek az volt a „munkájuk”, hogy Lajosnak pörgessék át az osztaléknak valót …

Az sajnos nem hat meg, amikor volt kollégiumi laktótársak civakodnak, Simicska Lajos egy korrupt nagyvállalkozó, ehhez képest a jelenlegi színjáték még talán mosolyra is tudna fakasztani, ha nem jutna eszembe az illegális pártfinanszírozás, az adóhatóság élén végzett munkája, a Közgép minden bizonnyal véletlen példa nélküli nyerési sorozata a közbeszerzéseken …

És  azt se feledjük el, hogy ebben az ún. „G-háborúban” Simicska egészen pontosan nulla darab információt szivárogtatott ki Orbánék törvénytelen üzleteiről.

Ezek után jött a korrupcióellenes világnap, és ez a Magyar Nemzet címlap:

A címlap mellé vezércikket is íratott Lajos:

Valakik a rendszerváltás óta folyamatosan a saját zsebüket tömik közpénzekkel, a felelősségre vonás pedig rendre elmarad. (…)

Elég, ha megnézzük az utóbbi hetek történéseit, itt egy új törvény, ott egy jogszabályba sunyi módon becsempészett, aprónak tűnő módosítás, és máris felmerül a gyanú: a hatalom azért alakítja kénye-kedve szerint a szabályokat, hogy a „haverokat” védje vagy gazdagítsa. Nehéz ugyanis értelmes magyarázatot találni például arra, hogy miért nem lehet ezentúl „csak úgy” vagyonosodási vizsgálatot kérni a politikusok, „urambocsá” a kormánytagok ellen. Ez mostantól csak akkor lehetséges, ha nyomozás indult ellenük. Pedig egy olyan közegben, ahol a sajtó folyamatosan firtatja a semmiből jött nagy vagyonok eredetét, sokkal tisztább helyzetet teremtene, ha a politikusok állnának a vizsgálódások elébe. (…)

Visszás helyzetet teremt az a minap elfogadott módosítás is, amely lehetővé teszi, hogy vezető kormánytagok, közjogi méltóságok családtagjai is indulhassanak a közbeszerzéseken, amennyiben külön háztartásban élnek. Orbán Viktor szerint nincs itt semmi látnivaló, hiszen Európa legszigorúbb közbeszerzési szabályozását fogadta el a parlament. Lehetséges. Ám egy olyan országban, ahol a mindennapok során is azt tapasztaljuk, hogy a beruházásokat rendre családtagok, ismerősök, sógorok nyerik el, igazán nem volt szükség erre a „lazításra”. Mint ahogy az állami földek jelenleg zajló, botrányokkal tarkított kiárusítására sem, amelynek elvileg az a célja, hogy a kis és közepes családi gazdaságok erősödjenek meg. Nem lepődnénk meg, ha a mérleg végső megvonásakor kiderülne, hogy jobbára csak a megfelelő körökben forgolódóknak sikerült hizlalniuk a tulajdonukban lévő földterületeket.

Nincs ország korrupció nélkül, mondhatnánk mentségként, de azért ez nem eleve elrendelt jelenség. Ki lehet ebből lépni, és nem is kell messzire menni a jó példáért. Romániában bilincsben viszik el a korrupcióval gyanúsított, befolyásos politikusokat is, ami azt üzeni az utca emberének: ahogy lent, úgy fönt sem éri meg lopni, csalni.

Simicska Lajos ne védje meg a sajtószabadságot, Simicska Lajos ne aggódjon a korrupció miatt.
Simicska Lajos tegyen vallomást és számoljon el az elmúlt húsz évével.
Után pedig takarodjon.