„Aki kicsit is ismer, tudja, hogy soha nem gyakoroltam nyomást a sajtóra” – mondta Lázár János, a miniszterelnökséget vezető miniszteri poszt várományosa Benyó Ritának, a Hír24 híradó riporterének.

2011 tavaszán került ki egy hangfelvétel, melyen Lázár János azt mondta az egyik 2008-as önkormányzati ülésen, hogy „aki nem vitte semmire az életbe, az annyit is ér, ezt tudom mondani. Aaz… annak annyi az élete„. Akkor ebből nagy botrány volt, másnap Lázár kénytelen volt bocsánatot kérni a „félreérthető szavai miatt„.

Hát igen, 3 éve volt, de akkor még Lázár bocsánatot kért.
Akkor bocsánatot kért, de nem felejtett.

Rá egy hétre ugyanis a helyi Fidesz (melynek az elnöke Lázár) a 27 ezres példányszámban terjesztett hódmezővásárhelyi Szupexpresz hirdetési újságban egész oldalas hirdetésben tette ki a három férfinak a nevét és telefonszámát, akik szerintük nyilvánosságra hozták Lázár János elhíresült szegénybeszédét. A szöveg szerint az elmúlt napokban sokan érdeklődtek, kik készítették a „hamisított felvételt”, és „miért akarták a hamisítással lejáratni a város polgármesterét”.

Az egyik személy a helyi Rádió X tulajdonosa és a rádió egyik műsorvezetője, Rostás Tamás volt, aki a fő gyanúsítottja lett a Fidesznek.

„Aki kicsit is ismer, tudja, hogy soha nem gyakoroltam nyomást a sajtóra”

 

De ez nem volt elég, mert lehozatták cikk formában a helyi újságban is.

„Aki kicsit is ismer, tudja, hogy soha nem gyakoroltam nyomást a sajtóra”

És ha már Lázár, akkor legyen az a fácán kövér.
Elképedve olvastam, miket nyilatkozot össze a HVG-nek.
Lázár az új Kádár, Lázár az új Orbán.
Ilyen pofátlan, arcpirító cinikus hazugságokat szerintem még maga Orbán sem mert volna ellőni:

„Nem hiszi, sőt eltúlzott gondolatnak tekinti, hogy az adó mértéke összefüggésben lenne a demokráciával, a sajtószabadsággal. Azért, mert adót kell fizetni, attól még demokrácia marad Magyarországon.”

„Az RTL fenyegeti az országot, megzsarolja a nézőket és a politikusokat. Ezt jó lenne, ha otthon, Németországban gyakorolná, és nem Magyarországon. Az RTL-nek mint nemzetközi médiavállalatnak sokkal nagyobb terhet kell viselnie a közterhekben, mint eddig.”

„Költségvetési kényszer valóban nincs, de a törvényjavaslatot nem a kormány kezdeményezte, hanem egy egyéni képviselői indítványról van szó, amely a közteherviselés elvével és a „reklámfertőzés” veszélyének csökkentésével magyarázható.”

„Egyrészt túl sok a reklám, ami veszélyes a gyermekekre nézve, másrészt furcsának tartja, hogy „nem lehet egy filmet normálisan végignézni, mert állandóan reklámot tesznek bele”. Ezért úgy látja, a reklámozás „keretek közé szorítása” nem ördögtől való.”